A szárnyas bosszúállók

Ma reggel megyek ki a baromfiakhoz etetni, itatni, nyitom az ólajtót, és nem nyílik. Na most mi lesz? Ezek kizártak engem? Nem volt mit tenni elmentem egy nagy létráért és egy másik ólon bementem, majd a létrára fel és a padláson keresztül megközelítettem lázadó bandát. Ahogy észrevették a légtérből való közeledésemet a kakasaim harci kukorékolásba kezdtek, egymást is biztatva az ellenállásra. Az ajtóval szemben tárolom a vasvillát, a lapátot, és a seprűt, ezeket mind elborították, és betámasztották velük az ólajtót. Belülről megsemmisítettem a védelmi rendszert, majd hoztam a kukorica darát, ezzel a köztünk lévő háború egy csatáját nyertem, leszerelve, lekenyerezve az ellenséges csapatokat. Kint még mindig hó van, és most már sár is, na meg hideg. Úgy érzem a baromfiudvar teljes felháborodásával állok szemben, mivel ezeknek az okozója csak is én lehetek és nem más. Ahogy távozom méregetnek az ajtóból szemrehányó pillantásokkal. Miért is tüntetted el a füvet? Ez a kérdés továbbra is köztünk feszül.