Kivégzés..., majd vendetta

Túl sok a kakasom. Sajnos ritkítanom kell őket. Tegnap sor került ismét egy vágásra, a fiam intézi a nyakazást, nekem ez nem megy. Készültem a pucolásra, fentem a késeket, gyorsan el is vágtam a mutatóujjam, hogy bent is folyjon vér, ne csak kint. Aztán megérkezett szegény, a kopasztáson túl esve indult a belső kitakarítása, hupsz, most meg a kisujjam. Komoly véradások közepette készen lettem, a paprikás már rotyogott, mentem kötözésre. Hiába nem való nekem ez a sok éles kés. Este, mikor etetési idő volt, már mindent feledve, kötések nélkül, adtam a pipiknek enni. Nem érdekelte őket a kukorica, annál inkább az ujjaim, a bosszújuk utolért.

A kakasért megkaptam a magamét és mint akik jól végezték dolgukat felszálltak a gerendára, onnan méregettek.